A Horgász

A horgász

 A Csónakázó-tó, a megkopott ízületeimet megmozgató tó körüli reggeli séták csendje, a mozdulatlan tótükör, a fenyők és fűzek hallható susogása, a vadkacsák vízbe csobbanása az emlékezés ideje. Megidézi a Gyöngyös Andalgó szakaszán a kisgyermekkor családi fürdőzéseit, az iskolás évek korcsolyázásait a szomszédos Eitner-rét, a gimnáziumi években a felső-, nemez-gyárban töltött politechnikás napokat, és a Kálvária templomot takaró gesztenyés domboldal a húsvéti ünnepek hangulatát. Az utóbbi években unokáim játszótéri hancúrozási, csónakázásai és horgászó alkalmai is a Csónakázó- tóhoz kötődnek.

A reggeli órákban a tó körüli sétálókkal, a megszokott helyekre igyekvő, vagy már az első kapásra figyelő horgászokkal köszönthetjük egymást, a nyugalmat árasztó tavat, a szél formálta fákat, a totyogó kacsákat.

Feltűnt, hogy a Rőti-völgyön ránk törő vihar vagy tudatos környezetalakítás következtében egy csonkolt fatörzs uralja a Csónakázó tó körüli út kezdetét. A horgásztanyát és a tókörnyéket rendben tartó gondos kezek széket formáltak a feketefenyő megmaradt törzséből és a mellé ültetett bokrok trónszékké emelik a csonkot, s a trón háttámlájának sima dísztelen felülete megmozdítja a faragó ember fantáziáját.
Így történt, hogy egyik reggel megszólítva a horgásztanya gondnokát beleegyezését kaptam a fa faragásához. Olvastam a Horgász Egyesület közelgő jubileumi alkalmáról és megszületett az ötlet: horgászt faragok a megmaradt fatörzsre.
Figyeltem a horogvetést, a várakozást a kapásra, az orsó pergetését, a zsákmány ficánkolását a horgon, a fogás örömét és egyre nehezebb volt eldönteni, hogy a horgászó ember milyen jellemző mozdulatát, a tájba és a tó csendjébe illőt képet faraghatok. A könnyen formálható fenyő öntörvényűségével nem mindig engedelmeskedik, ellenáll a faragó ember vésőjének. A természet rendjét követve hasad szálaira, ha vésőddel nem találod el a megfelelő irány, a nyomás erejét. Ezt a fatörzset nem forgathattam a kezem alá, nem változtathattam meg helyzetét, hanem nekem kell testtartással, a vésők fogásával alkalmazkodni a mozdíthatatlan fához.
A faraghatóság körülményei és a tó nyugalmas környezete adta a megoldást, hogy az állandóságot kifejező mozdulatlanságot tükrözze a horgász képe. A horgászó ember mozdulataiból azt a pillanatot ragadjam meg, amikor egyenes derékkal ül a horgászszéken és a víz tükrét nézi, várja a kapást jelző úszó rándulását. Kezei még nem mozdulnak, a botot fogva a térdén nyugodnak, és tekintete a fogás reményével a vízre irányul. E nyugalmat sugárzó testtartásban ott a várakozás feszültsége, a majdan fogásra mozduló kéz és test készenléte.
A képet, a tó partján ülő és várakozó, figyelő, a sikeres fogásra koncentráló horgász alakját a feketefenyők sajátos ívű ágainak faragása keretezi. A képzeletbeli trón ülő-felületére az évgyűrűk vágásfelülete sajátos kereszt-csillag alakzatot rajzolt. Így adódott, hogy a víztükör mozgását idézve formáljam a felületet és a víz fodrozódásával idézzem az egyetemes kereszt-szimbólumot a fatörzs vízszintes síkjára. A szenvedés és szeretet szakrális szimbóluma egyúttal az összetartozás jeleként értelmezve fejezi ki azt a megtartó erőt, amely a horgászok közösségét évtizedek óta élteti.
A város e Szigeti szögletében, a Kálvária hegy lábánál, a volt Dreiszker Szanatóriummal szemben már áll a Szt. Jakab templom Palástos Madonna freskóját idéző faragott kép, novemberben, a megújult szegényház Szt. Erzsébet Kápolnájában kapott helyet Szent Kalkuttai Teréz Anyát ábrázoló szobor. A Csónakázó-tó horgásztanyája mellett már ott látható a Horgász faragványom, amely az Egyesület szándéka szerint illeszkedhet a tókörüli életbe.

Kőszeg-Budapest,2023. 11. 22.

Szövényi Zsolt